Úgy általában az egészről: Eva Tilling Jessup, a déli kisváros egyik legnépszerűbb
lánya, szimplán azért, mert két neves és gazdag család leszármazottja, és ezért
is játssza el azt a szerepet, amit tőle elvárnak: állandóan megjelenik a
bulikon, amiket nem igazán élvez, és olyan fiúval randizik, aki szintén gazdag
családból származik és a családja elfogad, még ha éppenséggel a régi legjobb
barátjába, Nate-be szerelmes. De Nate valamilyen okokból már egy jó ideje nem
beszél a lánnyal és ha teheti, nyilvánosan mindig ellöki magától, és azóta már
sikerült a fiúnak a "férfi szajha" hírnévre is szert tennie, annyi
lány fordul meg az ágyában. De a békés kisváros életét felbolygatja, amikor
Evát valaki elüti, és a rendőrség azt gyanítja, hogy nem véletlen baleset
történt. És persze, nem is, a gyilkos úgy hiszi, hogy Isten vezérli abban, hogy
megtisztítsa a várost a hazugoktól, de örül, hogy Eva túlélte a balesetét, mert
nyilvánvalóan Isten megkegyelmezett a lánynak, hogy a mi gyilkosunk meg tudja
tanítani Evát arra, hogyan éljen tisztességes életet, és végre együtt lehet a
lánnyal, mert szent meggyőződése, hogy Evát az Úr neki teremtette. Eva pedig a
balesetét követően látja a körülötte lévők bekövetkezendő halálát
látomásokként, amiről nem tudja, hogy csak hallucinál vagy tényleg igaziak-e…
A fülszöveg látomásos nyomozást ígért gótikus hangulattal és
megszállott gyilkossal, és mivel tudom, hogy Marr nagyon jól tud hangulatot
teremteni, úgy gondoltam, ez valami picit borzongató tini thriller lesz… és
teljesen mást kaptam. A könyv egyetlen kiemelkedő része a gyilkos nézőpontja,
ugyanis a regény felét ő narrálja, és bár nem nehéz kitalálni, ki ő (főleg,
hogy nincs annyi szereplő, hogy jól összekavarjon minket), nem éreztem idegesítően
egyértelműnek. Marr nem akarta nagyon titkolni előlünk, így nem is próbált
félrevezetni, és az olyan frusztráló "jajj, biztos a pasim a gyilkos"
elem is kimarad innen, hála az égnek.
Viszont valahogy mégis ez a könyv buktatója, ugyanis mivel
tudjuk, ki a gyilkos, és a főhősök nem nagyon nyomoznak, csak az utolsó hetven
oldalon kezdenek el tippelgetni, és igazából úgy jönnek rá a tettes kilétére,
hogy az bevallja nekik, így nem nagyon volt feszültség, amit egy thrillerben
elvárna az ember. Plusz a gyilkos szemszöge teljesen ellentétes hangulatú volt,
mint a főhősöké, és így olyan érzetem támadt, mintha két különálló regényt
olvasnék. Ugyanis a főhősök része nem más, mint egy romantikus regény, és
őszintén én annyira nem azt akartam most olvasni…
Amit nagyon hiányoltam az pedig a látomások volt, ugyanis
bár vannak, és a főszereplő teljesen reálisan kezeli őket - először azt hiszi,
hogy hallucinál -, mégis úgy éreztem, ez a szál teljesen felesleges és
erőltetett volt. Nagyon nagy potenciál lett volna ebben a cselekményelemben,
esetleg látni, hogyan változtatja meg a halálokat Eva, hogyan próbálja
megakadályozni őket, vagy hogyan jön rá lassan, hogy talán ezek nem
hallucinációk. Ehelyett kapunk egy romantikus sztorit, amiben elvesznek a látomások,
mert hiába látja őket a főhős, nem tesz semmit, mert mire bebizonyosodik, hogy
valódiak, a gyilkos kb. már fel is fedte magát, így egyetlen mozzanatra van
hatással csak Eva eme képessége: mégpedig, hogy a végén tudja, hogy a gyilkos
hogyan fog meghalni, ezért nem fél belépni a kelepcéjébe.
És ez volt a másik idegesítő dolog a könyvben: míg az elején
a tinédzser főhőseink tiniként viselkedtek, a végére csak sikerült beépíteni
Marrnak azt a nagyon hihetetlen dolgot, hogy a tinédzserek oldják meg az ügyet
a rendőrök helyett. Ugyanis a rendőrség képtelen utánanézni a gyilkos által
hagyott üzenetek jelentésének (bár utalnak rá, hogy elkezdték, de mégis nem
éreztem belőle semmit, hogy nyomoznának), míg a főhősünk az internet
segítségével megoldja. És eléggé furának tartottam, hogy ha a gyilkos odasétált
a főhős házához, és otthagyott neki ajándékokat, akkor a rendőrség hagyja, hogy
a tinédzser lány egyedül maradjon otthon, nem érdekel, hogy milyen szuper jó
biztonsági rendszerük van, és hogy néha eljár ott egy-két járőröző rendőr a ház
előtt. Igazából mivel a főhős dúsgazdag, itt a legjobb megoldás az lett volna,
ha elutazik a városból… de ez senkinek eszébe sem jut, csak hogy az ügyet
megoldhassa a főhősünk.
Ami viszont kifejezetten kellemes volt a regényben az Eva,
bár nincsenek nagyon kidolgozott karakterek − csak mint egy krimiben, vagyis
mindenki elég felejthető −, mégis ami látszott belőle, az igazán felfrissítő
volt az átlagos YA szereplők mellett. Eva azzal küzd, hogy be van skatulyázva a
családja hírneve miatt, és bár nem érzi kellemesnek a helyzetet, mégis
megteszi, amit tőle elvárnak, de annyira nem csinál belőle súlyos helyzetet,
hogy a semmin sírna. Viszont nem is gondolja jónak, hogy Jessup városkájában az
ő családjának ekkora hatalma van, és sosem él vissza vele, sőt, tesz is a
társadalom által elvárt szabályokra és az embereket nem a pénzük és hírnevük
alapján ítéli meg, hanem a személyiségük miatt, és hűségesen kiáll a barátai
mellett.
Ami még rendkívüli volt, hogy hiába van egy lány, aki amúgy minden
második YA regényben a "gonosz ellenség" szerepét kapná, Eva tudja,
hogy a lány élete sem tökéletes, és bár gonosz dolgokat tesz Eva ellen, nem
olyan nagy dolgok, hogy utálja a lányt, és amikor tipikusan mindenki azt a
lányt hibáztatná, Eva mindenkit lebeszél róla, hogy nem ő tehet róla. Tehát
végre hiányzik egy könyvből a nőkbe nevelt nőgyűlölet, és ezzel a helyzettel jó
pár társát figurázza ki a regény.
Nagyon jó volt látni, hogy Eva nem buta, ha a rendőrség
kérdez tőle valamit, nem próbál hazudni, nem próbálja eltitkolni a valóságban
nem olyan fontos tini perpatvarokat, csakhogy nehogy folt essen valaki
hírnevén, és ezzel nem generált felesleges drámát. Ezek mellett Evának vannak
még nagyon reális reakciói: a balesetben egy életre megmaradó sebhelyeket
kapott, és bár aggasztja őt, hogy ki hogy fog rá reagálni, és nem szereti magát
a tükörben nézni, nem csak ekörül forognak a gondolatai, és tudja, hogy milyen
szerencsés, hogy egyáltalán életben maradt. Attól függetlenül nagyon reális
reakciói vannak arra, hogy mihez kezdjen a sebekkel az arcán, amit szintén
kellemes volt látni tőle, és egy kis szomorúságot − habár nem sokat −
csempészett a könyvbe.
A romantika tipikus marri romantika, ha lehet ilyet mondani,
mivel eddig minden könyvében szerepelt ilyen: A legjobb barát fiú, aki helyes,
menő, minden lány odavan érte, és a barátság szépen átalakul valami mássá és
ezt realizálják a szereplőink. Itt is ugyanez van, és bár Eva csak későn jön
rá, hogy Nate viszonozza az érzelmeit, nem szenved azon annyit, hogy a fiú nem
szerelmes belé, inkább örül annak, hogy valaki támogatja és hisz benne.
Viszont megjelenik egy szintén marri fogás: a különleges
képességet egyből elfogadja minden legjobb barát. Noha Grace, Eva barátja,
először reálisan arra gondol, hogy Eva a fejsérüléstől lát képeket, vagy a
szemével van valami (ami igen nevetséges kifogás), utána nagyon hirtelen, éles
váltással már el is fogadja, Nate reakciójáról ne is beszéljünk. Így egy kicsit
úgy éreztem, hogy a regény vége már összecsapottabb, hiszen minden konfliktusforrást
félresöpör Marr.
A Made for You nem
rossz regény, csak egy kis egyszerű romantikus történet, és abból is eléggé a
tucat könyvekből való. Egy délutánra tökéletes kikapcsolódás lehet, de nagyobb
mélységek nem rejlenek benne, elég felejthető történet.
Kedvenc karakter: -
Ami kifejezetten tetszett: a gyilkos nézőpontja
Ami nem tetszett: nincs hangsúly a látomásokon, sem a lelki traumán
A történet: 4/5 pontból
A karakterek: 4/5 pontból
A borító: 4/5 pontból
Kiadó: HarperCollins
Kiadás dátuma: 2014. szeptember 16.
Oldalszám: 368 oldal
Honnan: saját, e-book
Megjegyzések
Megjegyzés küldése