Ugrás a fő tartalomra

B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

Hogy akadtam rá: Magyar író, magyar ifjúsági irodalom. Ide vele!

Úgy általában az egészről: Az első nap a suliban mindig izgalmas, ugye? Nos, a Hot Hill High-ban még inkább, mert itt bizony rejtélyes erők tevékenykednek: valaki minden nap jóslatokat tűz ki a falra, és azok be is következnek. Így mit tehet Ada és az osztály legjobb tanulója, Jess, minthogy nekiállnak nyomozni. Ki lehet az, aki megmondja a jövőt, és miért? És vajon az új szexi gyerek, akinek a hátába is bele lehet szeretni, az vajon véletlen Daniel Bolt, vagy ugyanaz a Daniel, akit Ada nem szeretett két évvel ezelőtt? És vajon mi a fenét keresnek itt azok a sápadt, nem kajáló, különc gyerekek az ebédlőben? Eltévesztették a díszletet?
Akartam szeretni ezt a könyvet tényleg, hiszen magyar író írta, a szerző aranyosnak és kedvesnek tűnt a molyon, és igen, a molyos írókat támogatjuk, ráadásul az én asztalom is a regény: ifjúsági, fantasy, romantikus.

Nem akarok senkit megbántani, bár már a sértődés elkezdődött molyon, de nekem ez akkor sem tetszett, és nem tudom másképp kifejezni. Innentől a poszt a könyvvel foglalkozik, nem az íróval, nem a kiadóval, esetleg talán egy picit a szerkesztővel.

Nem is tudom, igazából hol kezdjem, talán a fogalmazásnál: A stílus nem gördülékeny, nagyobb leírások nincsenek, néha akadnak olyan mondatok, amin el kellett gondolkoznom, hogy mit akart kifejezni az író, egy-két képzavaron pedig felnevettem. Az egész ott kezdődik, hogy mint valami osztálynapló, hirtelen elénk dob 80000 karaktert, teljes névvel, nulla leírással és nulla jellemzéssel, így aztán aki nem jegyzetel neveket, az el-elveszik. (Mázlim, hogy én mindenhez jegyzetelek.)

De ezen felül sincsen nagyon sok karakterizálás, se érzelemábrázolás, és emiatt lesz nagyon üres a könyv, amitől semmit sem vált ki az olvasóból. Minden negatív kritikámban biztosan kiemelem, hogy nem érdekel, ha nem szól semmiről a könyv, ha van 1) humor, 2) jó karakterek, 3) érzelmek. A jóslatok hálójában nem akar pörgős akciódús krimi lenni, nem akar epikus csatával foglalkozó fantasy lenni, egy egyszeri, mezei kis ifjúsági romantika lenne… De nálam itt is elbukott.

A legtöbb karakterizálás ennyi: egy szereplő ugyanazt a dolgot csinálja. Szerencsétlen molett csaj (tök lényegtelen a neve, ajjajj, hát nem ő JJ? Nem. Nem érdekel, hogy JJ a monogramja, erről bárki megmondja, hogy nem ő az) csak hamburgert eszik. ISKOLÁBAN? MINDIG? REGGELIRE? A nagyon izmos pasi mindig feszíti a karját és zsebre dugja a kezét, hogy a bicepsze dagadozzon, az indián lány a karkötőjét nyúzza, a főhős a fülét huzigálja (illetve a fülbevalóját), és mindenki csak a hajába túr, hogy meg lehessen említeni, milyen színű a hajuk. Ez egyszer-kétszer elmenne, de Leiner Lauránál (Szent Johanna Gimi írója) is ezt figyeltem meg, hogy általában egy-egy ilyen jellegzetesnek (vagy annak hitt) mozdulatot megragad, és azt írja le állandóan és még tovább. Na, már most amikor egy majdnem 600 oldalas könyvben a 3. fejezetben 20-jára simogatja a saját fülét a főhős, akkor legszívesebben megfogtam volna a fülbevalót és kitéptem volna. Sőt, az összes karakter ennyire idegesítő, hogy állandóan különféle kegyetlen és véres halálnemeket képzeltem el nekik, esetleg egy széket az arcukba erősen.

És pont ez a leíráshiány okozza a másik főproblémát: nincsenek érzelmek, így se a dráma, se a romantika nem jön át. Persze itt elvileg jogos az instant szerelem, hiszen Daniel és Ada régóta ismerik egymást, csak… csak éppen egy darab közös emlékük nincs, olyan, mintha egy nagy fehér lapot tennének elém, bármikor is a közös múltjukra utalnak. Annyit tudunk, hogy Daniel megverte Ada pasiját, innentől kezdve örök harag. De Daniel most szexi lett, Ada fel sem ismeri két napon át, mert annyira überszexi, és úgy lesz szerelmes a pasiba, hogy a hátát látta csak. Persze, utána nekünk, olvasóknak el kell hinni, hogy a hűsége miatt szeret bele a lány, és nem felszínes, hiszen ez az egész történet morális tanulsága: az igaz szerelem mindent legyőz. (És rózsaszín aurákat is borítunk magunk köré… de ez mellékes.) Míg persze a fő mondanivalóval nincs bajom, nekem pont ellentétesen jön le minden, hála a karaktereknek. A mellékpárosoknál is megfigyelhető ez az „eddig nem voltam elég érett, hogy észrevegyelek milyen nemes fiú vagy” viselkedés, de míg értem én, hogy mit akar kifejezni az író, nem érzem, és nem tartom logikusnak.

A történet nagy részében még ez zavart: a logikai bakik tömkelege, hogy gyermeteg a történet, (vagyis előjön a szokásos, tiniknek szól, egyszerűsítsük a történetet dolog) és a történetvezetés. A könyv több mint 500 oldalon húzódik el, és nyomozást ígér nekünk, ami annyiból áll, hogy minden nap leülnek és elemzik, hogy mi történt meg a jóslatokból. Igen egyszerű: MINDEN!

Értem én, hogy nem várhatunk véres gyilkosságot, de akkor ne használjuk a krimi szót, amúgy is létező alműfaj (?) a tinikrimi, ahol megmagyarázhatatlan okokból a tinik kezdenek gyilkosság után nyomozni, és élvezhetőek. Na itt, nem történik semmi olyan életveszélyes, és bejön a jól bevált „öljük meg az állatot, mert azzal bebizonyítom milyen gonosz vagyok.” Az a gond, hogy mivel tudjuk, hogy természetfelettiről szól ez a könyv (és mindjárt mondom ám, miből nyilvánvaló spoiler nélkül is), ezért az ember többet várna, több fenyegetést, nem az, hogy kényelmesen épp hogy mindenki csak bibis lesz és ennyi. Ha eltörné mindenki nyakát a főgonosz, gyökeresen megoldaná a problémát (egy embert kéne kiiktatnia igazából), és így nem születhetett volna meg ez az 534 oldal. (Megjegyzés: A főhősök szerint, aki gyilkolni akar, az meglepő, de gonoszabb még egy pomponlánynál is. Most ez komolyan egy kategória?)

Mostanában nagyon sok ifjúsági fantasynál említem, hogy elfelejtenek rendesen világot felépíteni, itt szintén nem létező a dolog, pedig a sok kajálás helyett olvastam volna tényleg misztikus, rejtélyes, hátborzongató dolgokról. De itt a legvégső 30 oldalban tárja elénk Grapes, hogy ez bizony fantasy, addig csak az olvasó tudja, és ez elég frusztráló, pláne, hogy mindenki a végén elfogadja minden apelláta nélkül, hogy oké, ez itt egy ilyen lény.

De mint ahogy az összefoglalóban is látszik, ez a regény egy picit kölcsönöz a Nagy Fekete Könyvből. Édesanyám bizonygatta, mert előttem olvasta, én pedig mondtam, nem, nem, az nem lehet. Aztán ahogy megjelent igen hamar az iskolai trió, a szépfiúk, akik senkivel se beszélnek, nem esznek LÁTVÁNYOSAN semmit, és sápadtak, és mindig mintha tudnák, mit beszélsz róluk messziről… nos akkor elgondolkoztam, hogy Edward, Emmett és Jasper besétált. Természetesen sajnos a hasonlóság nem áll meg itt, bár a történetet (ami nincs is igazából) annyira nem befolyásolja, de lássuk csak:
– Apró kocsi elől megmentelek, amúgy megmentelek jelenet – lehet ezen vitatkozni, de a hatás nálam ugyanaz.
– Daniel háttértörténete = Bella Swan háttértörténete
– A nagyon menő férfiak a klasszikus zenét szeretik, ami nem gond, de ez az autóban meghallom, mert iskolából hazaviszlek dolog igen.
– Daniel hősies megmentés után, ragaszkodik hozzá, hogy mindig a csajért menjen, aki esetlen, meg bajba kerül. És MINDENHOVA követi. (Szövegkörnyezetben jobban hasonlít, de lusta vagyok másolni a könyvből.)
– TISZTÁS
– van tolószékes indiánunk
– és van félreértésből szakítás, ami annyira… *sóhaj*

Mint mondtam annyira nem zavaróak, de sajnos, innen kitalálja az ember, hogy milyen lényekről van szó… Mert már láttuk a nagy menzás jelenetet valahol.

Vannak logikai bakik! Eleve azzal kezdődik a könyv, hogy leírja, hogy Hot Hill mennyire pletykafészek, és mivel kis faluban élek (ami az amerikai megfelelője a kisvárosnak – komolyan, ők minden városnak hívnak?), ezért tudom. És azt írja a könyv, bár foghatjuk Ada hülyeségére, hogy így legalább nem érzi magát magányosnak, hogy mindenki turkál a magánéletében. OKÉ! Van egy csodálatos fénykép, ami meglepően szerepet játszik abban, hogy megfejtsék, milyen lényekről van szó, Adának ismerős, akit a képen lát, később kimegy az udvarra, OTT VAN ELŐTTE, AKIT LÁTOTT A KÉPEN, de nem veszi észre. Pár nappal később viszont emlékszik arra, hogy a fényképen hol volt sebhelye az illetőnek. RENDBEN! Nagyon fontos lenne történet szempontjából, hogy tudják mindenkinek a második nevét, ha ez Amerikában annyira általános, hogy mindenkinek két neve van, könyörgöm az osztálynaplóban miért ne lenne benne mindkét nevük? A rendőrség nyomoz egy olyan ügyben, ami természetes halál. MIÉRT NYOMOZNA? A rendőrség megoszt INFORMÁCIÓT EGY FOLYÓ NYOMOZÁSRÓL NEM A GYANÚSÍTOTTAL! MINEK? MIÉRT?

Vissza még egy kicsit az írásra, mielőtt ömlesztek itt mindent. Miért kell magyar szópoén, illetve a szavakat úgy elemezni, mintha magyarul látnánk? Ez alatt azt értem, hogy egy amerikai lányról van szó, és ő nem fog tudni magyar szópoénokat mondani. Ha feltétlen le akarjuk tagadni, hogy magyarok vagyunk, és ez mindenkinek szíve joga, én is írtam ilyen-olyan sztorit, akkor figyeljünk oda a szereplők gondolataira. Amúgy semmi amerikai hangulat nem jött át. Vannak érdekes mondatok („Az út mellett türelmesen várakozó tölgyfákra [nézett].” – Hát a fák baromi türelmesek, azok aztán nem mennek sehova. „A szemük összefonódott…” – inkább a tekintetük.) Vannak érdekes-értelmetlen szerkesztések: „– A lányokkal is [minden rendben van]? – Igen, ők is.” Nem inkább velük is?  Vannak a szövegbe nem illő dolgok, „gondolta a nő” HONNAN TUDNÁ ADA, HOGY MIT GONDOLT A NŐ? Egyszerűbben jobban járt volna Grapes E/3-mal, mert olyan szavakat is használ (újdonatúj, akkurátus) amik elütnek a szöveg általános pofonegyszerű szövegétől, és egy tizennyolc éves lány a fejében nem így beszél. És a nevek… A nevek. Teljesen legyűrtem minden olyan késztetést, hogy felrójam ezt a pontot, de mégis meg kell említenem, hogy a nevektől a hátamon futkározott a hideg, mert kétlem, hogy a Rhett egy annyira népszerű fiúnév. Plusz ott van Jézus, MIÉRT NEVEZTÜNK EL VALAKIT JÉZUSNAK? Ez az anyakönyvezett neve, nem becenév. És akkor ne is említsük meg az infantilis szülőket, akiknek kb. azért kell hazudni, hogy jól érezzék magukat, mert tényleg, biztos sosem érdekelné őket, hogy valaki meg akarja ölni a lányukat. NEM ÉRTENÉK MEG BIZTOSAN. Arról pedig nem szeretnék véleményt nyilvánítani, hogy amikor valaki rájön valamire, hirtelen amnéziát kap. (Tiszta Pretty Little Liars.)

Nyomozós könyv, és elvárnánk, hogy a főhős okos legyen, de mindenki sötét, és nem is kicsit, noha rituálisan annyi almát esznek, hogy szerintem az egész gyümölcsöst felzabálták, mert attól okosak lesznek. (Agatha Christie is erre esküszik.) Hadd idézzem magam a molyos értékelésemből: „Ezek után beletúrnék a hajukba (állandó szófordulat a könyvben, már ivós játék szinten), lekötözném őket és annyi almát dugdosnék minden testnyílásukba, míg fel nem megy az IQ szintjük.”

Tehát jöjjön a bemutató, hogy milyen okosak:

– Ha az örök szerelmes pár szakít, és ezt az első jóslat is közölte, kérdezzük meg a síró pasit, miért szomorú, és hol van a csaja, miért nem vigasztalja a csaja? Lehetőleg több oldalon át.
– A legjobb barátnőnket nézzük le, hátha nem tűnünk olyan sötétnek. „Julie-nak nem erőssége a logikus gondolkodás, de nem is ezért szeretem.” – NEKED SE, ADA! TÉGED MEG NEM IS SZERETÜNK!
– Ha az van írva a jóslatban, hogy „csúfosan leég,” értsük szó szerint, mint napon leégés. SZEPTEMBERBEN.
– Ha a pasi, akibe szerelmes vagyunk, a házhoz jön, akkor az első gondolat, hogy biztos apánkhoz jött.
– Ha majdnem meghalunk, ne is gondoljunk rá többet, a lényeg, hogy már tudjuk, hogy szerelmesek vagyunk a pasiba.
– Ha van egy pasi, aki a barátunk, illetve semleges karakter, és nem gyanúsítják őt, azért egyik percben örüljünk, hogy nem gyanúsítják, másikban sírjunk.
– Ha valaki örül annak, hogy egy tanár túlélte a balesetet, akkor biztos, hogy az illetőnek a kedvence. Mert amúgy MINDEN DIÁK AZT AKARJA, HOGY DÖGÖLJÖN MEG MIND!
– Miután komolyra fordulnak a dolgok, és tűzeset is volt, ugyan kérdezzük már meg a nyomozótársunkat, mitől fél. Röhögjük körbe.
– Ha a jóslat azt írja, a szíve lángra lobban, gondoljunk igazi tűzre…
– Ámuljunk el, hogy tud a csillagokról alapvető dolgokat a pasink. ADA, EZÉRT KÉNE FIGYELNI KILENCEDIKBEN FÖLDRAJZON!
– Hot Hillben – CSAKIS HOT HILLBEN – nem a véletlen műve, ha a lakásod előtt parkol egy rendőrautó. Az biztos, hogy hozzád jött, nem a szomszédhoz. Köztudott, hogy városokban mindenhova odaparkolnak a rendőrök.
– Ha nem akarjuk, hogy valaki halljon valamit, mondjuk előtte tíz centivel. Hátha lesz olyan kedves és befogja a fülét.
– Ha valakit utálok, én vagyok az első számú gyanúsított, mert elcsábítottam a pasiját, értetlenkedjek, miért vagyok gyanúsított? HISZEN CSAK GYŰLÖLÖM A CSAJT!
– Ha a jóslat azt írja, megkapja méltó jutalmát (ami angolul szintén nem gift és értelmetlen így a szóvicc), akkor gondoljunk arra, hogy a ribanc, akit utálunk biztos kedves, becsomagolt masnis ajándékot kap, és aggódjunk, hogy kapja meg, ha már a kórházban van egy baleset miatt.
– Ha kapunk egy mindenható jóstól figyelmeztetést, hogy be fog szakadni a menza plafonja, csak a barátainkat menekítsük. A TÖBBIEKRE RÁESTHET A PLAFON!
– Ha a barátnőnk bevallja, hogy kibe szerelmes, kezdjünk el 2 fejezeten át azon gondolkozni, hogy vajon abba a fiúba ki szerelmes. NEM A LEGJOBB BARÁTNŐNK! SOHA! DEHOGY!

Sajnálom, hogy nem tetszett a könyv, és nagyon sokszor fejeltem közben a falat, illetve téptem a hajamat, és ezek után az almára nem tudok ugyanúgy nézni, de nem a rosszindulat szólt belőlem. A könyv biztos, hogy a Twilight-rétegnek tetszeni fog, sőt, másoknak is bejöhet nyilván, ez csak az én saját véleményem.

Mellesleg kezdem unni, hogy magyar írókról nem írhatok negatív kritikát anélkül, hogy ne azt kapjam, hogy az irigység szólt belőlem. Ha ilyen kommentet akartok írni, inkább egyetek egy almát, és olvassatok el egy Agatha Christie-t!

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: eszembe jutott közben az egyik kedvenc mesém címe

Ami nem tetszett: a fogalmazás, a karakterizálás, a történet, a mitológia

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 2/5 pontból

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2011.

Oldalszám: 534 oldal

Megjegyzések

  1. Hoppá, ez is vámpíros? Nem hittem volna.
    ( de pl. Beninát szereted, szóval nem mondhatják, hogy minden magyar könyvet csak kritizálni tudsz. )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @zenka: Azért nem éreztem spoilernek, hogy ezek vámpírok, mert a legelején már bevonul ez a sápadt, nem evő csoport, és oké, hogy a főhőseink 500. oldalig nem tudják, de az olvasó nagyon is.
      Amúgy rossz nyelvek szerint Benina lefizet engem. :DDDD Persze, nem, de vicces, hogy ilyenek is vannak. (Meg Oláh Gábort is szeretem, de az Ciceró, de magyar! :D)

      Törlés
  2. Komolyan, mindig annyit tudok kacagni a negatív kritikáidon, de még olyankor is, ha én is írtam már róla. Sok olyan részletre felhívtad a figyelmem, amiről (szerencsére) már elfeledkeztem...
    Hogy a fogalmazásra mondjak egy pélát, nálam ez akasztotta ki a biztosítékot: "Otthon egy mirelit pizzát tettem a mikróba. A konyhába ültem le Daniellel."
    És ez: "Levettem a dzsekim. A zsebéből kiesett valami. Nagyot koppant a padlón. Lehajoltam, Jess jegyzetfüzete volt az."

    VálaszTörlés
  3. Hát nekem sem tetszett. Annyira nem, hogy még kritikát írni sem volt kedvem. (Viszont a tiéd nagyon jó lett.:) )
    Az elején még úgy voltam, hogy lesz ez még jobb is, aztán mikor a csaj beleszeretett a pasi hátába (jaaajjjj!), na akkor napokig a könyv felé se bírtam nézni. Ennél már csak az volt kiborítóbb, hogy utána sok-sok oldalon keresztül azon törte az okos kis buksiját Ada, hogy ki lehet a rejtélyes, széphátú srác, miközben szerintem minden olvasó az első perctől kezdve tudta, hogy Daniel lesz az (ki más?).
    Egyedül azzal nem értek egyet, hogy a stílusa nem olvasmányos. Szerintem az, a fura szófordulatok ellenére is, ha nem tudtam volna ilyen gyorsan haladni vele, biztos nem olvastam volna végig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Connie: Persze, nem volt annyira rossz, mint a szerkesztetlen fanficek, de nekem pár mondat nagyon az agyamra ment (nem olyan kevés), azért nem volt gördülékeny.

      Törlés
  4. Én is szerettem volna szeretni...hát nekem se sikerült. Mondjuk én 5/3,5 adtam és még így is úgy érzem, hogy kilógok a sorból a többi 5/10** csillagozással. Engem az egész könyvben Ada karaktere zavart a legjobban (utálja a pasit, nem is találkozna vele csak azért sem, aztán egy véletlen találkozás során. Hopp! kiderül hogy szerelmes belé.Na nee!) a másik: A regény utolsó pár oldalán kiderül, hogy fantasy. Akkor mért van az, hogy 500 oldalon keresztül nem éreztem ezt a misztikus légkört? Nekem legalábbis nem jött le, hogy annyira misztikus, aztán meg a vége: sokk. Ez a démonos dolog: nagyon nem jött be. (persze megoldódott a rejtély, de miért kell mindent belepasszírozni??

    VálaszTörlés
  5. Hát ez érdekes könyv :D vajon miért pont az alma? Kétlem, hogy Agatha Christie miatt.

    VálaszTörlés
  6. Húgom olvasta anno, ő azt mondta, jó (de szerinte még az Evermore is jó, amit én meg reeettentően utálok. Amúgy szeretem a húgit, csak ne olvasna össze-vissza mindenféle sz*rt)...
    Ezek után csak mazochizmusom végett fogom a kezembe venni. Meg már rég csapkodtam falba a fejem, illetve könyvet a falhoz (utoljára a Trónok harca ötödik köteténél volt erre ingerenciám, csak hát Balatonon voltunk, és nem hiszem, hogy a ház tulajdonosa örült volna egy repedésnek a falon... amit egy féltégla méretű könyvnek köszönhetett volna).

    ChibiOFF

    Ui.: Még mindig bitangpusztulatosan (ez de hosszú) jó a blogod, nem tudok lemászni róla, amióta megtaláltam. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Chibi: Az Evermore első részét én is szerettem, jó volt nyári olvasmánynak, de a többi... :D
      Hát ha nagyon mazochista vagy, hajrá! :) Ki tudja, aztán lehet, te nem szenvedsz rajta ennyit.

      Törlés
  7. Ezt el kell olvasnom, jaj! :D Zseniiiiáliiiiis írás, sírok :DDDD

    VálaszTörlés
  8. Akik azt mondják, hogy hazai szerzőről nem kellene negatívan írnod, azok ezt mivel indokolják?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Névtelen: Általában ilyen indoklásokat kapok:
      - irigy vagy, mert téged nem adtak ki - ez aztán az indoklás.
      - azért, mert valami nem tetszik, nem kell róla negatívat írni, nem kell anti-reklám - nem értik, hogy miről szól a szólásszabadság, felteszem.
      - így nem fognak kiadni a kiadók, ha ellenük dolgozol - ha a kiadókat ez zavarja, akkor nem is akarom, hogy kiadjanak.

      Törlés
  9. Aha, sejtem, mennyire zavarná őket, ha nem adnák ki a könyved (amit alig várok!), milyen kis rendesek.. az első az nokomment. :D

    Most ezek hülyék? Ha nincs negatív kritika, honnan tudná meg az olvasó, hogy esetleg nem kell megvenni? Mintha nem figyelmeztetnének, hogy romlott a kaja, csak azért, mert magyar. Kiadok rá egy rakás pénzt és utána napokig hányok.. én ezt nem értem..

    VálaszTörlés
  10. Kedves Gigi!
    Ezt Puzsér Róbert sem fogalmazhatta meg volna szebben. Már reggel óta szakadok rajta, pedig már este van :DDD
    Üdv: egy rajongód XD

    VálaszTörlés
  11. Én is rajongó vagyok! Egyetlen okból fontolgatom, hogy elolvasom ezt a förmedvényt. Hátteret szeretnék kapni a kritikádhoz. :D

    Én is többször felnéztem ide ma nevetni, hát ez teljesen kész...

    Mert amúgy MINDEN DIÁK AZT AKARJA, HOGY DÖGÖLJÖN MEG MIND!

    :DDDDDDDDDDDDD

    VálaszTörlés
  12. először is: *taps* szeretem, hogy mindig ilyen bátran megmondod a frankót. :D

    aztán rájöttem, hogy tényleg igazad van, nekem ez nem tetszene. (Hot Hill High... really? O.O)

    az a baj azzal, hogy ha mi magyarok amerikaiakról akarunk írni, hogy többnyire arra alapozunk, amit a tévében, moziban látunk, esetleg egyéb YA könyvekben olvasunk - amik már alapvetően sztereotípiákra építenek (erősen kétlem, hogy az amerikai középiskolások/középiskolák valóban olyanok, mint amilyeneknek a Vámpírnaplókban, a Pretty Little Liars-ben vagy egyéb ilyen sorozatokban bemutatják őket). És így az egész sztereotípia kétszeresére erősödik, ha már az ember azt veszi alapul. És ettől eléggé elkomolytalanodik a történet, szerintem.
    (mert igazából a Szent Johanna gimi is egy erősen cenzúrázott, rózsaszín változata a magyar középiskolai életnek - legalábbis az én tapasztalataimmal összehasonlítva; szóval ebből az analógiából kiindulva gondolom, hogy az amerikai YA könyveknél sincs ez másképp. :D)

    én csak azt szeretném, hogy ha már egy másik kultúrát próbálunk bemutatni, akkor alaposan utána néznénk a dolgoknak. az jó volna.

    meg persze úgy egyáltalán egy kicsit jobban meg lehetne tervezni/át lehetne gondolni egy-egy könyvet. nem csak leírni x szót, bedobni egy kis románcot, meg egy kis szenvelgést és voilá... (a szerkesztésekről nem is beszélve.)

    (a fordítókat meg már szóba sem hozom, mert a plafonig emelkedik a vérnyomásom. :D)

    egyébként azt nem is tudtam, hogy vámpírok is vannak benne. azt hittem, hogy csak valami lightos tini krimi lesz. :D (miért kell manapság mindenbe vámpírokat tenni? XD)

    uh, bocsi, hogy ennyit fecsegtem. de ezt most csak úgy hirtelen meg kellett osztanom veled. (szófosásom volt, na. XD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @lunaa: Ugyan, sosem gond a hosszú komment. :)
      Valóban kétlem, hogy a YA regények jól mutatják be a gimis életet, az SZJG-vel is az a bajom, hogy semmi valóságalapja nincs, de feltehetőleg azt inkább humorkönyvnek szánták, hiszen történet sincs benne (első részt olvastam, de a lényeg, hogy ott sincs semmi, csak a humorra épít.)
      Itt nekem az állandó szalámis szendvics evés (ami tudom, Amerikában is van) reggelire pl. meg a helyszínek leírása... Teljesen olyan volt, mint az a gimi, ahova én jártam, az a falu, ahol én lakom, szóval tök magyaros. Habár azért bakonyi csirkeragut nem ettek (azt hiszem, ez volt Apályban), de semmi hangulata nem volt, max. Forksé... Hiszen jajj erdő a suli a mellett, erdő az itt meg ott... Meg igazából nekem a tananyag is elég fura volt, főleg, hogy kb. csak a matekot írták le (első napon szinusz függvény? mi sosem kezdtünk ezzel), viszont valahogy nem jött át az a hangulat, felépítés, ami Amerikában van. Sosem értettem, hogy megy náluk a tanítás, de másként mint nálunk. És ezért tettem le arról, hogy valaha is külföldön játszódó könyvet írok. (Írtam olyan regényt, meg is látszik rajta, de nem gimis legalább. :D)

      Írtam molyon is másnak, hogy van, aki nem olvas magyar neves könyvet, mert hogy el akar rugaszkodni a valóságtól, és a magyar helyszínek ebben meggátolják. Ez is ízlés dolga persze, de ha már írunk valamiről, járjunk utána.

      Törlés
    2. @lunaa: Ez még lemaradt. Fantasynak reklámozzák a könyvet, tehát számít az olvasó természetfeletti elemre, azért mertem leírni, hogy vámpírok és azért nem tartom ezt spoilernek, mert a legelején ott vannak ezek a sápadt szépségek... Ebből szerintem mindenkinek a vámpír jut eszébe (Nem, a főgonosz karakterét nem írta le, de az is kitalálható első leírásból, hogy milyen TERMÉSZETFELETTIEN gyönyörű.)

      Törlés
  13. Végre! Köszönöm a kritikát, most már biztos vagyok benne, hogy nem akarom elolvasni! Eddig is vonakodtam, de senki nem merte ennyire nyíltan leírni a véleményét. Az meg hogy ennyire vámpíros-szerelmi háromszöges-amcsis sztori, nos, az már a könyökömön jön ki! Amúgy nekem is nagyon tetszett az írományod, valóban szórakoztató volt, mégha nem is annak szántad :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Heruska: Nem akarok senkit eltántorítani egyik könyvtől sem. Rengetegen élvezték, de ha valaki olyan szőrösszívű, mint én, akkor valószínűleg nem fogja. Nincs benne ám szerelmi háromszög. :)

      Törlés
  14. Szia! :))
    El sem tudom mondani mennyire örülök, hogy nem csak én vagyok az egyetlen akinek nem tetszett a könyv! Teljes mértékeb egyet értek veled és csatlakozom a többiekhez, én is nagyon jót tudok nevetni a negatív kritikáidon! :))

    VálaszTörlés
  15. Egy magyar írót szeretnék ajánlani neked, mégpedig Spirit Bliss-t. :) Szerintem ő a nagyon tehetséges, bár azért még van mit fejlődnie.

    Valamint nem idevágóként Jeaniene Frost Cat és Bones sorozata szerintem neked tetszene. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Névtelen: Cat és Bones tervbe van véve. :) Spirit Blisszel pedig volt már nézeteltérésünk negatív kritika miatt, így tőle soha többet nem olvasok semmit. :)

      Törlés
  16. ó, nem arra akartam célozni, hogy spoilereztél. :D
    csak a fülszöveg alapján (ami a molyon van) egyáltalán nem számítottam vámpírokra. :D sőt, nagyon fantasyra sem. XD mondom, inkább csak egy lightos tini krimire. :D
    mindig olyan megtévesztőek ezek a fülszövegek nekem. :)
    (szóval egyáltalán nem szemrehányásként mondtam, vagy ilyesmi. ^^)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @lunaa: Nem is úgy vettem, meg mondtam ám. :) Csak ha valami a főkérdés, nem szoktam lelőni még címkézésben sem, viszont itt annyira átlátszó a történet elejétől, hogy nem érdekelt, kiraktam. Én se tippeltem fülszövegből vámpírosra, fantasyra is csak azért, mert úgy reklámozták. Én sem vámpírokra számítottam, amúgy nem is zavart volna, ha jól van megírva. (Ez úgy teljesen mellékes megjegyzés, de most jöttem rá, hiába vámpíros könyv, amit legtöbbet olvasok fantasyban, alig akad jó.)

      Törlés
  17. Oké, akkor nem csak engem idegesített a könyv. te3tszett tetszett, egy napa latt kiolvastam, de csak mert nem volt jobb dolgom. Meg először kerüli Danielt (MINEK? MINEEEEEEEEEEEEK?) Aztán meg hű de szeretlek, meghalok érted (Bírom a gyors vélemény változtatást)
    Nem tűnik fel ami az orra alatt van, ami engem érdekelt volna, és tovább VITTEM VOLNA az író helyében, az a képes dolog volt. de csaka könyv végén került elő.
    Örülök hogy írtál véleményt, kiváncsi voltam rá:D

    VálaszTörlés
  18. Ja, igen, és mind örökké Agatha Christie

    VálaszTörlés
  19. Wow, éreztem én, hogy nem szabad megvenni ezt a könyvet. Én is imádom a kritikáidat, még ha nem olykor nem is értek velük egyet.
    Azt szeretném kérdezni, hogy ismered a Toger's Curse, tervezed elolvasni? Gyönyörű a boritója, és a goodreadsen is jó kritikákat kapott, bár vannak eltántorító kritikák, amik miatt nem merem megrendelni..

    VálaszTörlés
  20. Tiger's Curse :D ezt akartam írni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Tally: Legközelebb, ha kérdezel, ami nem tartozik a könyvhöz, ott az email címem (gyiag@freemail.hu) és felül egy link, ami a formspringes kérdezős oldalamra vezet. :) Amúgy abszolút nem gond, hogy itt kérdeztél, csak jobb szeretem, ha nincs off egy-egy kritikánál.

      Kérdésedre válaszolván a Tiger's Curse-t nem fogom elolvasni, mert rémes kritikái vannak, és csak a reklám nagy körülötte, már el is adták a filmesítési jogokat. A kedvenc bloggerem írt róla, és attól a pár idézettől meghaltam egy kicsit belül, amit kimásolt. :D Azért próbálok nem önként mazochista lenni.

      Törlés
  21. annak ellenére,hogy nem teljesen értek veled egyet,nagyon tetszett a véleményed,ügyesen és alaposan kifejtetted :) szerintem olvasmányos könyv,de úgy gondolom,nem kellett volna 534 oldal e könyv megírásához,350,legfeljebb 400 oldal bőven elég lett volna,így megszabadultam volna pár kínlódásokkal teli(olvassam tovább?-ne olvassam tovább?) órától. A mondat szereksztések olykor teljesen logikátlanok voltak,volt pl. olyan,hogy: 'Julie ott ült a fapadon,rugdosta a leveleket,...-odamegy hozzá Ada-...Julie egyik lábáról a másikra állat' Én ilyenkor csak néztem,hogy WTF? Az előbb még ült. Oké,tudom,nem nagy dolog,de szerintem fontos a legapróbb részletekre is figyelne. Ezenkívül nekem se nagyon jött le,hogy ez egy fantasy könyv lenne,mivel (ahogy Te is írtad) az utolsó 30 oldalban tudjuk meg,hogy micsoda különleges lények élnek ezen a földön. Az pedig még furcsább,hogy Edna,Jess,Julie,Abbie,Daniel,Rhett,Mike,Aaron,Chaz csak úgy elfogadta,hogy léteznek ilyen lények. Simán beletörődtek,meg se döbbentek,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne,hogy bármelyik nap kinyírhatják a pasidat :) Hát,ez kicsit gáz.
    Ettől függetlenül nem tartom olyan rossz regénynek ezt,de olvastam már jobbat is. Az írónak még fejlődnie kell.

    VálaszTörlés
  22. Ahogy általában, most is tetszik a kritikád Gigi. :)
    Hogy állandóan almát esznek, már az agyamra ment, a helyükben már undorodnék ettől a gyümölcstől. Amúgy komolyan szokták úgy mondani, hogy almát ropogtat? Szerintem elég rossz választás a ropogtat szó. Na meg néhány megfogalmazás... Néha abba akartam hagyni ezt a könyvet, de kitartottam, hátha a végén történik valami jó, ami miatt nem fogom teljesen rossznak tartani. Hát, nekem sem jött be ez az energiavámpirkodás. Na meg hogy elmondja Ada Abbynek, meg Ednának, hogy megmenthetik a fiúkat ha teljes szivből szeretik őket a gonosz kezei közül blablabla.. És semmi mehökkenés hogy ilyen létezik, már ugornak is, annak ellenére, hogy Edna elgondolkodik, hogy na most szeretem, vagy sem..

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú