Ugrás a fő tartalomra

Amanda Marrone: Uninvited (Hívatlan)

Hogy akadtam rá: Simon Pulse-os könyveket kerestem.

Úgy általában az egészről: Jordan több problémával is küzd: először is az édesanyja a válás óta eléggé csak magával és a ruhákkal törődik. Ami talán még nem is lenne gond, ha lennének Jordannek igazi barátai, de a lány úgy érzi, hogy csak azért tart össze a kis csapatunk, mert mind szeretnek füvezni és nincs más, akivel lóghatnának, magányosnak lenni pedig a gimiben nem éppen jó buli. Ha ez nem lenne elég Jordan első szerelme, és exe öngyilkos lett, főhősünk pedig szeretne ezen túllépni és az osztálybeli helyes fiú, Danny talán még segíthetne is neki ebben. Ha…

Ha Jordan exe, Michael nem tért volna vissza halottaiból vámpírként, és nem kísértené mindenegyes éjjelen, ami nem éppen kellemes dolog. Mivel Jordan még mindig érez valamit Michael iránt, a fiú pedig állítólag szereti és nem érti, miért is szakítottak, viszont nem akar mást, csak hogy a lány behívja, mert anélkül nem jöhet be. Jordan, aki amúgy sem tökéletes az életével járó fájdalmat és zavarodottságot alkoholba fojtja, és néha az öngyilkosság is az eszébe jut. Ennyi erővel be is engedhetné Michaelt, nem?

Nagyon sok negatív kritikát láttam, főleg arról, hogy kidolgozatlan meg unalmas, meg hogy nem élethű. Pluszban ott van az is, hogy olyan átlagos vámpírosnak tűnik a fülszövegből, de a kiadó miatt gondoltam bepróbálkozok ezzel. ÉS NAGYON POZITÍVAN CSALÓDTAM! (Nagyjából el is felejtettem aludni a könyv miatt, de azért reggel 5-kor kénytelen voltam letenni, mert kifolytak a szemeim.)

Először is nincs nagy cselekmény, (szóval a nem történik semmi kritikák jogosak), ugyanakkor van egy halom flashbackünk és teljesen magába szippantott az egész történet. Nem kellett ide extra semmi, mert ez lelkizős, tépelődős regény. Nagyon sokat fektet Marrone a gondolatokra, érzelmekre, és ez pontosan így jó, hiszen nehéz témákkal foglalkozik, és REÁLISAN.

Ezért is jár neki a csillagos ötös, mert drog- és alkoholfüggőséggel foglalkozik, no meg az öngyilkosság gondolatával, és mindezt teljesen hihetően és átérezhetően adja vissza. Sok szex van a könyvben? Utalás van rá, hogy a főhős, mivel nem tudta hogyan feldolgozni az exével történteket és távol érzi magát az emberiségtől, csak egy ölelést akarna, egy csókot, ami automatikusan több lesz. És egy-két ilyen hibából, ami a főhős lelki sérüléseiből származik, már egyből mindenki elkönyveli ribancnak, pedig teljesen annak az ellentéte. Egyszerűen csak függő: szex, drog, alkohol. Mindegy, csak el tudja nyomni a fájdalmat, a zavartságot és a gondokat.

Nagyon sok mindenről szól a regény és mindezt 224 oldalon csomagolja össze nekünk Marrone, de olyan precizitással, hogy ütős, magával ragad, nem enged el, és nem hagy maga után hiányérzetet.

Ott van témának az alkoholizmus, a drogfüggőség, hogy segítséggel van kiút. De igaz ez minden helyzetre, ami reménytelennek tűnik. Hogy bármilyen hibát is követünk el, túl kell rajta lépnünk, és el kell saját magunkat fogadni, hiszen senki sem tökéletes. Ebből következik, hogy másokat sem ítélhetünk el egy-egy hibáért és támogatnunk kell egymást.

Nagyon jól bánik ezzel a témával Marrone, hiszen az elején látjuk mennyire különböző a négy lány, akik együtt lógnak. Majd azért megmutatkozik, hogy talán van mégis ott igazi barátság, ami minden próbát kiáll. És ez a lényeg a barátságban, ahogy a közmondás is mondja, „Bajban mutatkozik meg az igaz barát.” És ez itt és a való életben is teljesen igaz.

Ugyanakkor Michaellel nagyon jól bemutatja Marrone az első szerelem csapdáját, hogy talán mégsem annyira tökéletes, mint hisszük, és hogy milyen is összezavaró és bonyolult tud lenni az, amikor az exünkkel találkozunk. Még mindig érezzük a régi emlékeket, régi érzelmeket, de vajon ebből mennyi volt igaz? Milyen is feldolgozni azt, hogy egy kapcsolatnak mi volt a hibája, hogy véget ért? És hogy milyen is feldolgozni teljesen a szakítást.

És mivel elhangzott a kritika elején, hogy kritizálták a karaktereket is, annyit hozzáteszek: Eleve komoly regény, az ilyenekben mindig jó a karakterizálás. Aki ezt szidta, valószínűleg nem olvasott még jó könyvet, csak sablont. Ugyanis minden szereplő összetett itt, a maga hibáival és jó tulajdonságaival.

A vámpírság itt igazából csak egy mellékszál, egy metafora, ha úgy tetszik. Ha arra vágyik valaki, hogy romantikus vámpíros regényt olvasson, akkor ne ezt a könyvet válassza. Nem a romantika itt a lényeg, hanem hogyan is tudjuk feldolgozni azt, hogy mi is hibázhatunk, és hogyan éljünk ezzel tovább. Hogy van értelme küzdeni, nem feltétlen megoldás az öngyilkosság, bármennyire is kilátástalan a helyzet. Csak azoknak ajánlom, akik elgondolkozós történetre vágynak.

Kedvenc karakter: Jordan, Rachael, Lisa

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2007. október 23.

Oldalszám:
224 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú